A barlang

Erdei séta a két rendőr társaságában

A horrorsorozat folytatása. Az Emberek a hátsó kertben a Kráner család sötét története, amely egy kellemes, tavaszi délelőttön kezdődött – de nem úgy ért véget.

---

Mi történt korábban?

Csilla és Marci között egyre több a konfliktus a napi rutin és Antal feltűnése miatt. Csilla egy heves veszekedés után elmegy otthonról. Kiderül, hogy a háttérben kommunikált a rendőrökkel. Marci egyedül próbálja rendbe rakni a gyereket, miközben a valóság és az álomvilág határai elmosódnak.

– Erre. Mindjárt ott vagyunk. – Csilla végignézett az enyhe emelkedésű domboldalon. A lehullott levelek vastag szőnyeget alkottak a tölgyek alatt. A szeme megakadt egy kőhalmon, de nem azon, amelyiket kereste. – Legalábbis remélem.

– Most szökött el először? – kérdezte Schein Sára törzsőrmester a háta mögül.

– Igen.

A két rendőr ma civilben látogatta meg – de most nem hívatlanul érkeztek.

– A férjének szólt róla?

– Jó irányba megyünk.

Csilla egy másik kőkupacra mutatott valamivel feljebb. Ezt az előzőnél gondosabb kezek alkották. Apró állatkoponya hevert mellette, és kihegyezett ágak meredtek belőle, akár egy sündisznó hátából.

– Fotózd le – mondta a nyomozónő a társának.

Megálltak.

A fickó előhúzta a fényképezőgépet az oldaltáskájából, és készített néhány fotót.

Csilla remélte, hogy Nagy Viktor őrmester leveszi a kesztyűjét is, hátha megpillantja rajta a farkas tetoválást, amiről Marci magyarázott, de a férfi mintha megsejtette volna a gondolatait, kesztyűben kattogtatta a gépet.

– Nem válaszolt a kérdésre – folytatta Schein.

– Még nem szóltam neki.

– Jól tette. Ez a mai találkozó is inkább maradjon közöttünk, ha kérhetem.

– Ez úgy hangzik, mintha gyanúsítanák valamivel.

– Nem gyanúsítjuk semmivel. De azt maga is látja, hogy a férje nem kifejezetten kooperatív alkat.

– Ha magát is rendőrök vernék össze tizenévesen, és még oda se mehetne segítségért, maga se viselkedne szebben. A Marci mindig is utálta az államot és mindenkit, aki neki dolgozik. Mehetünk?

Úgy húsz méterrel arrébb tűnt fel a kőkiszögellés. Fölötte töredezett sziklafal mohás oldala emelkedett a fák közül.

– Még egyszer, hogy is talált pontosan erre a helyre? – kérdezte Schein.

– Reggel, amikor kimentem megetetni a kutyát, sehol sem találtam, és elindultam körbenézni.

– És egészen idáig jött?