Hát, tekintve hogy Magyarországon akkor olvastak a legtöbben és adták ki a legtöbb könyvet, amikor a szocializmus alatt bőkezű állami támogatása volt az egész rendszernek nekem kicsit meredeknek tűnik a bolsevizmus szellemével riogatni. Pláne mivel a magyar könyvkiadásban van egy kvázi monopolszereplő, meg a futottak még. A szabad piac meg évről évre dönt, hogy milyen könyveket szeretne, meg lehet nézni a sikerlistákat: pszichológia, ezotéria, szoftpornó, konteók meg történelem-hamisítások, már amikor nem csak díszt vesznek az emberek apukának ötlet hiányában karácsonyra.
"Ha nem kutyulna bele az állam, a szabad piac elismerné az igazi (értsd: az én) zsenimet" az kb. a rendszerváltó neolibek mantrája volt, a szakértelem átköltése a művészet területére. Csak hát a kapitalizmus időközben kirakta a tévét meg az okostelefont, úgyhogy az írókat funkcionálisan szanálták, mint a régi idők költséges ideológiatermelőit. Tetszett volna beszélő fejnek lenni, mint a Puzsér Róbert, ha presztízsre és megbecsülésre vágyik.
Köszi az észrevételt. A bolsevizmus szellemének felidézése nem riogatás, bár kétségtelenül van retorikai funkciója is. A mai szépirodalmi establishment gyökerei a sztálinista építkezésben vannak. A forradalmi élcsapat magára mint az objektív igazság letéteményesére tekintett, ezt pedig a proletár osztálytudat episztemikus "kiemeltségéből" vezette le. A proletár perspektíva kvázi az az archimédészi pont, ahonnét fel lehet tárni a valóságot a maga összefüggéseiben.
Ennek az elképzelésnek a vulgarizált-ostoba variánsa nyilvánul meg aztán a "rendszerváltó" neoliberális elitcsoportok önképében-öntudatában, akik társadalmi helyzetüket tekintve igen gyakran egyenesen a kommunista nómenklatúrából származnak. Tehát a gyakorlatban átmentették a hatalmukat, és ugyanúgy, ahogy elődeik, az Igazság birtoklásával indokolták meg a privilégiumaikat, ám ezt már elavult, burzsoá tételekre alapozva. Ezek a parazitikus, illegitim szereplők pedig továbbélnek a NER-en keresztül, mivel a "mandátumaik" -- a hozzáférésük a közjavakhoz -- függetlenek az átlagos állampolgár döntéseitől. Sem szűkebb, sem tágabb értelemben nem demokratikus alapokon szerveződnek, és ezzel kellene kezdeni valamit.
Nem tudom, miből gondolod, hogy én a szabad piacban látnám a megoldást, amikor egy egész blokkot szentelek annak, hogy az államnak milyen teendői lehetnének a jelenlegi bolsevik-posztbolsevik-nersevik szisztéma helyett. Ez nem egy laissez-faire modell.
Ha a szépirodalomnak a szabadpiacról kéne működnie, mindenki elkezdhetne pornót írni, ahogy a spekulatív irodalom példájából lászik.
Egyébként értem az indulataidat, de neked elsősorban a nepotizmussal van bajod, amit nem fog megoldani a piac láthatatlan kéz vagy más képzelt entitás.
Olvasd már el részletesebben a szöveget, légyszí, mielőtt reagálnál. Én nem laissez-faire modellben gondolkodom, egy egész bekezdés is van erre vonatkozóan.
Hát, tekintve hogy Magyarországon akkor olvastak a legtöbben és adták ki a legtöbb könyvet, amikor a szocializmus alatt bőkezű állami támogatása volt az egész rendszernek nekem kicsit meredeknek tűnik a bolsevizmus szellemével riogatni. Pláne mivel a magyar könyvkiadásban van egy kvázi monopolszereplő, meg a futottak még. A szabad piac meg évről évre dönt, hogy milyen könyveket szeretne, meg lehet nézni a sikerlistákat: pszichológia, ezotéria, szoftpornó, konteók meg történelem-hamisítások, már amikor nem csak díszt vesznek az emberek apukának ötlet hiányában karácsonyra.
"Ha nem kutyulna bele az állam, a szabad piac elismerné az igazi (értsd: az én) zsenimet" az kb. a rendszerváltó neolibek mantrája volt, a szakértelem átköltése a művészet területére. Csak hát a kapitalizmus időközben kirakta a tévét meg az okostelefont, úgyhogy az írókat funkcionálisan szanálták, mint a régi idők költséges ideológiatermelőit. Tetszett volna beszélő fejnek lenni, mint a Puzsér Róbert, ha presztízsre és megbecsülésre vágyik.
Köszi az észrevételt. A bolsevizmus szellemének felidézése nem riogatás, bár kétségtelenül van retorikai funkciója is. A mai szépirodalmi establishment gyökerei a sztálinista építkezésben vannak. A forradalmi élcsapat magára mint az objektív igazság letéteményesére tekintett, ezt pedig a proletár osztálytudat episztemikus "kiemeltségéből" vezette le. A proletár perspektíva kvázi az az archimédészi pont, ahonnét fel lehet tárni a valóságot a maga összefüggéseiben.
Ennek az elképzelésnek a vulgarizált-ostoba variánsa nyilvánul meg aztán a "rendszerváltó" neoliberális elitcsoportok önképében-öntudatában, akik társadalmi helyzetüket tekintve igen gyakran egyenesen a kommunista nómenklatúrából származnak. Tehát a gyakorlatban átmentették a hatalmukat, és ugyanúgy, ahogy elődeik, az Igazság birtoklásával indokolták meg a privilégiumaikat, ám ezt már elavult, burzsoá tételekre alapozva. Ezek a parazitikus, illegitim szereplők pedig továbbélnek a NER-en keresztül, mivel a "mandátumaik" -- a hozzáférésük a közjavakhoz -- függetlenek az átlagos állampolgár döntéseitől. Sem szűkebb, sem tágabb értelemben nem demokratikus alapokon szerveződnek, és ezzel kellene kezdeni valamit.
Nem tudom, miből gondolod, hogy én a szabad piacban látnám a megoldást, amikor egy egész blokkot szentelek annak, hogy az államnak milyen teendői lehetnének a jelenlegi bolsevik-posztbolsevik-nersevik szisztéma helyett. Ez nem egy laissez-faire modell.
Ha a szépirodalomnak a szabadpiacról kéne működnie, mindenki elkezdhetne pornót írni, ahogy a spekulatív irodalom példájából lászik.
Egyébként értem az indulataidat, de neked elsősorban a nepotizmussal van bajod, amit nem fog megoldani a piac láthatatlan kéz vagy más képzelt entitás.
Olvasd már el részletesebben a szöveget, légyszí, mielőtt reagálnál. Én nem laissez-faire modellben gondolkodom, egy egész bekezdés is van erre vonatkozóan.